Hungarian

Poems > Languages > Hungarian

Elaludtál a hold alatt

Csak a körmök maradtak a körmök. 

A holnap valami újat hoz nekünk. 

Az agg tegnap elvérzett velünk.

Ló az esőben.

Hány csepp hullt rád aznap

Amikor más vásárosok is jöttek

Szőlő- és tökárusok

Befolyásolni akarván a sorsot

Ő az égre emelte szemét.

A Nap nem sietett lenyugodni.

Ahogy ma sem.

Az eső eláll egy napon

Igen, egyik napon.

Azt mondják a ló nem ázik el az esőben

Megszárad egy lehelettől

A számnélküli ló

A zabla nélküli ló

Az istentelen ló

A párában felsejlő ló

Költők

Amikor dühösek az istenek,

Akkor születnek a költők.

Első életjelükkel

Lázadnak gazdájuk ellen,

Tiltakoznak.

Amikor felnőnek

Csibészek lesznek,

Szórólapokat terjesztenek,

Önmaguk ellen,

Mint a városi tüntetők.

Minden anya fölös gyermeke

Költővé válik.

Utak

Nincsen kezdetük,

Végük sincs.

Vannak nem tervezett utak,

Vannak kereszteződő utak,

Vannak úttalan utak.

De az utat

Mindig megtalálod.

Hát indulj,

Jó utat!

Oltár

Havzi Nela-nak

A bíróság bűnösnek találta

És kötél általi halálra ítélte.

Aztán a festőt megnyúzták élve

Mert volt bátorsága

Egy államférfit lerajzolni

Lószerszámmal a hátuljában.

Tiltakozni kezdtek a homoszexuálisok

A nekrofílek, pedofílek, zoofilek 

A békében született pártok

Az Európai Parlament

Uganda és Koszovó parlamentje

Az írószövetség, az újságírószövetség

a képzőművészek szövetsége

Ám a bíróság nem vonta vissza

A kötél általi halált

És a festőt 

az áldozati oltárról…

Hiány

Szétszóródtunk

Egyikünk meghalt

Másik társunk elesett a háborúban

Mások kivándoroltak

Szomorúság vett erőt rajtunk.

Barátnőink közül egyesek

A fekete vonatot várják

Mások a kivándorlók feleségei lettek

És sírva mentek el.

Csak egy állt meg 

Iskolánk kapujában

Rövidre vágott hajjal

Ezzel jelezve

Hogy el fogjuk felejteni egymást.

Ne sírj

Nem sajnálsz?

A Nap égeti szemed?

A Hold árnyékában aludtál

És akaratlanul dalba foglaltalak.

Miért sírsz?

Nem sajnálod, hogy szemeid

A dalba költöznek,

És elfelejtik a visszautat

A gonosz jajgatásból.

A sötét ábrándból.

Kérlek, ne sírj!

Nem sajnálsz engem, kicsim?

Félelmetes dal

Uram, a bajok

Hívatlan is jönnek

Mellkasunkban várjuk őket

Alázatosan meghajtjuk fejünket.

Uram, a bajok

Hajnal előtt jönnek

Golyózáporral

Késekkel az övekben

Bizony, uram

Félelem nélkül dühösen

Törnek óvatos fejekre

Nyugodt mellkasokra

Igen, uram

Csak jönnek és jönnek

Isten óvjon minket …

Íme, jönnek …

(Prishtina, 1999)

A hatalmasok

I.

Megtámadták Koszovót

A hatalmasok

Modern páncélosokkal

Golyóálló mellényben

Sisakban.

A nemzet és a fennvaló

támogatásával

A mészárlás törvényes volt

Az első bekezdés szerint

Amely minden albán 

megöléséről szólt…

II.

Ők voltak a legemberségesebbek

A dicső gyilkosok

Megkülönböztetés nélkül öltek

Férfiakat

Asszonyokat

Gyermekeket …

Gyilkoltak és énekeltek

Te jó ég

És az Úr segített nekik …

Istenetek

A mi istenünkkel

Harcolt… 

(1998)

Mi

Nem csináltunk semmi mást

Csak felöltöttük 

És levetkőztük

A metaforákat.

Felöltöztettük 

És levetkőztettük

A tölgyeket

Szemfedővel

Takartuk le

Utódainkat.

Elfelejtettük

A szemfedő

S a szerelem hazáját…

És a szépségét is..

Bonyolult

Két prostituált látókörömben

Szépek

Istennők

Kávét isznak és néznek

A csészébe

Vonalakat, utakat

Lábkörmükön színes lakk

Ápoltak

Vágyakat ébresztenek

Álmokat tengerrel

Az ég madaraival

Ebben a színes világban

(Isztanbul, 2001)

 

He was born on 2nd February 1970 in Lipjan near Prishtina, the capital city of the Republic of Kosova. He completed his primary and secondary education in his birthplace, in Lipjan… Read More

© 2024 LULZIM TAFA