Elaludtál a hold alatt
Csak a körmök maradtak a körmök.
A holnap valami újat hoz nekünk.
Az agg tegnap elvérzett velünk.
Ló az esőben.
Hány csepp hullt rád aznap
Amikor más vásárosok is jöttek
Szőlő- és tökárusok
Befolyásolni akarván a sorsot
Ő az égre emelte szemét.
A Nap nem sietett lenyugodni.
Ahogy ma sem.
Az eső eláll egy napon
Igen, egyik napon.
Azt mondják a ló nem ázik el az esőben
Megszárad egy lehelettől
A számnélküli ló
A zabla nélküli ló
Az istentelen ló
A párában felsejlő ló
Költők
Amikor dühösek az istenek,
Akkor születnek a költők.
Első életjelükkel
Lázadnak gazdájuk ellen,
Tiltakoznak.
Amikor felnőnek
Csibészek lesznek,
Szórólapokat terjesztenek,
Önmaguk ellen,
Mint a városi tüntetők.
Minden anya fölös gyermeke
Költővé válik.
Utak
Nincsen kezdetük,
Végük sincs.
Vannak nem tervezett utak,
Vannak kereszteződő utak,
Vannak úttalan utak.
De az utat
Mindig megtalálod.
Hát indulj,
Jó utat!
Oltár
Havzi Nela-nak
A bíróság bűnösnek találta
És kötél általi halálra ítélte.
Aztán a festőt megnyúzták élve
Mert volt bátorsága
Egy államférfit lerajzolni
Lószerszámmal a hátuljában.
Tiltakozni kezdtek a homoszexuálisok
A nekrofílek, pedofílek, zoofilek
A békében született pártok
Az Európai Parlament
Uganda és Koszovó parlamentje
Az írószövetség, az újságírószövetség
a képzőművészek szövetsége
Ám a bíróság nem vonta vissza
A kötél általi halált
És a festőt
az áldozati oltárról…
Hiány
Szétszóródtunk
Egyikünk meghalt
Másik társunk elesett a háborúban
Mások kivándoroltak
Szomorúság vett erőt rajtunk.
Barátnőink közül egyesek
A fekete vonatot várják
Mások a kivándorlók feleségei lettek
És sírva mentek el.
Csak egy állt meg
Iskolánk kapujában
Rövidre vágott hajjal
Ezzel jelezve
Hogy el fogjuk felejteni egymást.
Ne sírj
Nem sajnálsz?
A Nap égeti szemed?
A Hold árnyékában aludtál
És akaratlanul dalba foglaltalak.
Miért sírsz?
Nem sajnálod, hogy szemeid
A dalba költöznek,
És elfelejtik a visszautat
A gonosz jajgatásból.
A sötét ábrándból.
Kérlek, ne sírj!
Nem sajnálsz engem, kicsim?
Félelmetes dal
Uram, a bajok
Hívatlan is jönnek
Mellkasunkban várjuk őket
Alázatosan meghajtjuk fejünket.
Uram, a bajok
Hajnal előtt jönnek
Golyózáporral
Késekkel az övekben
Bizony, uram
Félelem nélkül dühösen
Törnek óvatos fejekre
Nyugodt mellkasokra
Igen, uram
Csak jönnek és jönnek
Isten óvjon minket …
Íme, jönnek …
(Prishtina, 1999)
A hatalmasok
I.
Megtámadták Koszovót
A hatalmasok
Modern páncélosokkal
Golyóálló mellényben
Sisakban.
A nemzet és a fennvaló
támogatásával
A mészárlás törvényes volt
Az első bekezdés szerint
Amely minden albán
megöléséről szólt…
II.
Ők voltak a legemberségesebbek
A dicső gyilkosok
Megkülönböztetés nélkül öltek
Férfiakat
Asszonyokat
Gyermekeket …
Gyilkoltak és énekeltek
Te jó ég
És az Úr segített nekik …
Istenetek
A mi istenünkkel
Harcolt…
(1998)
Mi
Nem csináltunk semmi mást
Csak felöltöttük
És levetkőztük
A metaforákat.
Felöltöztettük
És levetkőztettük
A tölgyeket
Szemfedővel
Takartuk le
Utódainkat.
Elfelejtettük
A szemfedő
S a szerelem hazáját…
És a szépségét is..
Bonyolult
Két prostituált látókörömben
Szépek
Istennők
Kávét isznak és néznek
A csészébe
Vonalakat, utakat
Lábkörmükön színes lakk
Ápoltak
Vágyakat ébresztenek
Álmokat tengerrel
Az ég madaraival
Ebben a színes világban
(Isztanbul, 2001)
He was born on 2nd February 1970 in Lipjan near Prishtina, the capital city of the Republic of Kosova. He completed his primary and secondary education in his birthplace, in Lipjan…
Read More
© 2024 LULZIM TAFA – Administered by Ardian Sallauka